NőiŐsErő 2020 - Esőcsináló 5. HAIKU-KALLIGRÁFIÁK

https://goo.gl/photos/YnEcwDUBihPnvYa6A

NőiŐsErő 2020 - Esőcsináló 4. - AZ ŐSANYA SZELLEMÉNEK MEGIDÉZÉSE

„Több ezer éve már ennek, akkoriban a nők uralkodtak: a törzsben és a családban az anyákat és a nagyanyákat tisztelték, nekik engedelmeskedtek, s ha lány született, az sokkal többet ért egy fiúnál.

Élt a faluban egy ősanya, százéves vagy több is lehetett tán, mindenki királynőként tisztelte és félt tőle, noha már emberemlékezet óta a kisujját sem mozdította, és egy szót sem szólt.

Napokon át csak üldögélt kunyhója bejárata előtt, szolgáló rokonok kísérete vette körül, és a falu  asszonyai hódolni járultak elébe, előadták neki ügyes-bajos dolgaikat, elvitték hozzá gyermekeiket, hogy megáldja őket.

Eljöttek hozzá a terhesek, kérték, érintse meg testüket, s adjon nevet a várva-vártnak.  Az Ősanya olykor áldóan fölemelete kezét, olykor csupán bólintott vagy a fejét rázta, vagy meg sem mozdult. Szó csak ritkán hagyta el ajkát. Éppen csak ott volt; ott volt és kormányzott, ott ült őszessárga haj laza tincsekben lógott, bekeretezve kiaszott arcát, messzire látó sasszemét. Csak ült és fogadta a hódolatot, az ajándékokat, kéréseket, híreket, tudósításokat, panaszokat.

Csak üldögélt, és mindenki tudta róla, hogy hét leány anyja, és sok-sok unoka és dédunoka nagyanyja és dédanyja. Csak ült ott, és éles vonású ráncai s barna homloka mögött ott élt a bölcsesség, hagyomány, a jog a falu erkölcse és tisztessége.

Tavaszi este volt, felhős, korán alkonyodó. A vályogkunyhó előtt nem maga az Ősanya ült, hanem a lánya. Ő is majdnem olyan ősz és méltóságteljes volt, s nem sokkal fiatalabb, mint az Ősanya. Ott ült és pihent, ülőhelye a küszöb volt, egy lapos sziklakő, melyet hideg időben állatbőrrel borítottak be. Távolabb, a földön, a homokban vagy a fűben néhány gyerek, egy –két asszony és fiú guggolt félkörben. Azért guggoltak itt minden este, amikor nem esett vagy fagyott, mert hallani akarták az Ősanya lányát: a meséit, a történeteit, vagy bölcs mondásait. Régebben maga az Ősanya beszélt, de most már túlságosan öreg volt, többé nem közlékeny, és az ő helyén kuporgott és mesélt a lánya. Mint ahogy minden történetét és bölcs mondását a dédanyjától örökölte, a hangját is tőle kapta, az övé volt alakja, tartása, mozdulatai és beszédének csöndes méltósága is. A fiatalabb hallgatók is jobban ismerték őt mint az anyját, és szinte már semmit sem mondtak arról, hogy a aki a törzs történeteit és bölcsességeit közli velük valaki másnak a helyén ül. Szájából esténként a Tudás forrása folyt, fehér haja alatt a törzse kincsét őrizte, lágyan barázdált öreg homloka alatt az emlékek és a település szelleme lakozott. Ha valaki tudott a bölcsmondásokról és történetekről, az tőle tudta. Rajta és az Ősanyán kívül csak még egy tudós valaki volt a törzsben, ő azonban rejtve maradt – egy titokzatos és nagyon hallgatag ember: az Időjárás-csináló vagy Esőcsináló.

A hallgatók közt ott kuporgott Knecht, a kisfiú is, és mellete egy kisleány, akit Adának hívtak. Ezt a kislányt,  kísérgette, és gyakran oltalmazta is. Voltaképpen nem  szerelemből – erről még semmit sem tudott, hisz ő maga is gyermek volt -, hanem azért, mert Ada az Esőcsináló lánya volt.

Őt, az Esőcsinálót, Knecht nagyon tisztelete és csodálta, az Ősanyán és a lányán kívül senki mást ennyire. De azok nők voltak. Tisztelni lehetett őket, és félni is tőlük, de senkinek sem támadhatott olyan gondolata vagy kívánsága, hogy azzá váljék, amik ők voltak. Az Esőcsináló viszont nehezen megközelíthető ember volt, s egy fiúnak nem volt könnyű a közelébe férkőznie. Kerülőutakon kellett járnia, és az Esőcsinálóhoz vezető kerülőutak egyike volt, hogy gondját viselje a gyermekének. Amilyen gyakran csak tehette, magával vitte őt az Esőcsináló kissé félreeső kunyhójából, hogy esténként az öreganyó kuckója előtt ülhessenek, és mesélését hallgassák, aztán ismét hazavitte a kislányt. Ma is így tett, most éppen mellette guggolt a homályba merülő csapatban, és hallgatta az anyót.

Az Ősanya ma a boszorkányfaluról mesélt. A mese így szólt:

- Hébe-hóba egy-egy faluban akadnak asszonyok, akik gonosz természetűek, és senkinek sem akarnak jót. Az ilyen asszonyoknak többnyire nem születik gyerekük, s közülük némelyik olyan gonosz, hogy a faluban többé nem akarják megtűrni. Ilyenkor éjnek idején elfogják az asszonyt, a férjét megkötözik, őt magát megvesszőzik, aztán messzire űzik az erdőkbe mocsarakba, átkot mondanak rá, és otthagyják. A férfi köteleit aztán ismét feloldozzák, és ha nem túlságosan öreg, akkor összeállhat más asszonnyal. A kiűzött asszony azonban, ha el nem pusztul, tovább bolyong az erdőben és mocsarakban, megtanulja az állatok nyelvét, és ha sokáig kószált és vándorolt, egy napon egy kis falut talál, amelyet Boszorkányfalunak hívnak. Ott él együtt minden gonosz asszony, akit  a falujából kiűztek, ott gyűltek össze és saját falut teremtettek maguknak. Ott élnek, aljaskodnak és varázsolnak, és mivel nekik nincs gyermekük, szívesen csalogatnak magukhoz gyermekeket az igazi falból, és ha a gyermek eltévedt az erdőben, és soha többé nem kerül elő, akkor talán nem is a mocsárba fulladt bele, vagy a farka tépte szét, hanem egy boszorkány vezette tévútra, s ő csábította magával a Boszorkányfaluba. Annak idején, amikor kislány voltam, és a nagy mamamám volt a legöregebb a faluban, egy lány egyszer másokkal együtt az áfonyásba ment, és ahogy az áfonyát szedte, elfáradt és elaludt. Kicsiny lány volt még, a haraszt befedte, s a többi gyerek tovább ment, s mit sem vett észre. Csak amikor visszatértek a faluba, s már beesteledett, akkor látták, hogy a kislány nincsen már velük. Fiatal legényeket küldtek ki az erdőbe, akik késő éjszakáig keresték és kiáltoztak utána, aztán visszajöttek, mert nem találták. A kislány azonban, amikor kialudta magát, s felébredt, egyre mélyebbre tévedt az erdőben. S minél jobban félt, annál gyorsabban futott, de már régóta nem tudta merre jár. Egyre távolabb került a falutól, egészen oda, ahol még soha senki sem járt. Nyakában a háncs fonálon lógó vadkanagyart viselt. Az apja ajándékozta neki, a vadászatról hozta magával. Egy kőszilánkkal lyukat fúrt belé, ezen lehettet áthúzni a fonalat, de előzőleg vadkan vérében háromszor kifőzte az agyarat, és jó varázsigéket kántált közben. Az ilyen vadkanagyar sok gonosz varázslattól megvédte tulajdonosát. Egyszerre csak egy asszony lépett elő a fák közül, egy boszorkány, nyájas arcot vágott és így szólt: „Köszöntlek, kedves gyermekem! Eltévedtél? No gyere  csak velem, én haza viszlek.” A kislány vele tartott. De eszébe jutott, mit mondott neki az anyja és az apja: Hogy idegennek sohasem szabad megmutatnia a vadkanagyarat, s ezért menetközben észrevétlenül leoldotta a háncsfonálról, és ruhája övébe dugta. Az idegen asszony órákon át ment-mendegélt a kislánnyal, már éjszaka volt, mire a faluba értek, de nem a mi falunkba ám, hanem a Boszorkányfaluba. Itt a kislányt bezárták egy sötét istállóba, a boszorkány meg nyugovóra tért a kunyhójába. Reggel azt kérdezte a boszorkány: „Nincs nálad egy vadkanagyar?” A gyermek azt felelte, hogy nincs, volt ugyan, de elveszette az erdőben, s meg mutatta a boszorkánynak háncsszalagját, amelyen már nem lógott az agyar. Ekkor a boszorkány elővett kőfazekat, amelyben föld volt, s a földben háromféle növény. A gyermek ránézett a növényekre, és megkérdezte, mik ezek. A boszorkány az első növényre mutatott és azt mondta: „Ez az anyád élete.” Majd a másodikra mutatott és azt mondta: „Ez az apád élete”. Aztán a harmadik növényre mutatott: „Ez pedig a te életed. Amíg ezek a növények zöldellnek és növekszenek, addig ti is éltek, és egészségesek vagytok. Ha valamelyikük hervad, akkor az, akinek az életét jeleni, megbetegszik. Ha egyet kitépnek közülük, mint ahogy én most ki fogok tépni egyet, akkor meg kell halnia annak, akinek az életét jelképezi..” Megragadta hát az apa életét jelentő növényt, húzni kezdte, s amikor már egy kissé kihúzta, és látni lehetett a fehér gyökér egy darabját, növény nagyot sóhajtott…

Ezektől a szavaktól úgy ugrott föl Knecht mellől a kislány, mintha kígyó marta volna meg, felsikoltott, s hanyatt-homlok elrohant. Sokáig küszködött a félelmével, melyet a történet okozott, de most már nem bírta tovább. Egy öregasszony nevetett. A hallgatóságból sokan éppúgy féltek, mint a kislány, de türtőztették magukat és ülve maradtak. Knecht viszont, mihelyt föleszmélt a mesehallgatás és a szorongás álmából, szintén fölpattant, és a kislány után iramodott. Az Ősanya tovább mesélt. 

Az Esőcsináló kunyhója a halastó közelében állt, s Knecht is errefelé kereste az elszaladt kislányt. Hívogató, megnyugtató dünnyögéssel, énekszóval és zümmögéssel próbálta csalogatni, olyan hangon, ahogyan a nők hívják a tyúkokat: hosszan elnyújtva, édesen, hogy megbűvöljék. – Ada- kiáltozta és dalolta -, Ada, Adácska, jer ide. Ada, ne félj, én vagyok az, Knecht. - Így dalolt újra meg újra, és mielőtt még egy szavát hallotta,  vagy látott volna valamit a lányból, hirtelen a kezén érezte a gyermek puha kis kezét. Az úton állt, háttal a kunyhó falának támaszkodva, s itt várta, mióta meghallotta kiáltozását. Föllélegezve csatlakozott, simult hozzá, hiszen nagynak és erősnek, már-már férfinak látta. Megrémültél, ugye? – kérdezte Knecht. – Nem kell félned, senki sem bánt, Adát mindenki szereti. Gyere, hazamegyünk. – A kislány még egy kicsit reszketett és hüppögve, de már nyugodtabb volt, s hálásan és bizalommal ment vele.

A kunyhó ajtajából gyengén pirosló fény derengett. Odabent az Esőcsináló a tűzhely fülé hajolt, lelógó haján világló-vörösen csillant a fény.

 Égette a tüzet, és két kis csuporban valamit főzött. Knecht, mielőtt Adával belépett volna, kintről kíváncsian nézte néhány pillanatig. Rögtön látta, hogy itt nem valami ételt főznek, hiszen azt más edényekben szokták, s különben is ehhez már túl későre jár. De az Esőcsináló már hallotta jöttüket. – Ki az ott az ajtóban? – kiáltott fel. Tessék! Befelé! Te vagy az Ada? Fedőt tett csupraira, parázsba, hamuba tette őket, s aztán megfordult.

Knecht még mindig a titokzatos csuprok felé sandított, kíváncsi volt, tiszteletteljes és elfogódott, mint mindig, ha belépett ebbe a kunyhóba. Annyiszor tette ezt, ahányszor csak tudta, mindenféle indítékot és ürügyet fölhasznált, de közben folyton a csöndes szorongásnak ez a félig csiklandós, félig óva intő  érzése fogta el, amelyben a sóvár kíváncsiság és öröm a félelemmel viaskodott. Az öreg nyilván látta, látnia kellett, hogy Knecht régóta követi, s mindenütt felbukkan, ahol ottlétét gyaníthatja. Vadászként jár a nyomában, és szolgálatait, társaságát némán kínálja fel neki.

Turu, az Esőcsináló, fénylő ragadozómadár-szemmel nézett rá. – Mit akarsz itt? Kérdezte hűvösen. – Ez, fiam nem megfelelő időpont, hogy idegen kunyhóba látogassál.

-Adát hoztam haza, Turu mester. Az Ősanyánál voltunk, hallgattuk, hogy mesél a boszorkányokról, s Ada egyszer csak megrémült, felsikoltott, s akkor én hazakísértem. Az apa a kislányhoz fordult: - Gyáva kis nyuszi vagy, Ada. Okos lányoknak nem kell félniük a boszorkányoktól. És te okos kislány vagy, nem?

-Az hát, De a boszorkányok mindenféle gonosz varázslatot tudnak, és ha valakinek nincs vadkanagyara…

-Úgy, szóval vadkanagyart szeretnél, mi? Majd meglátjuk. De én tudok valamit, ami annál is jobb. Ismerek egy gyökeret, olyat hozok neked, ősszel majd megkeressük és kiássuk. Ez az okos kislányokat minden varázslattól megóvja, sőt még csinosabbá is teszi őket.

Ada mosolygott és örült. Már megnyugodott, mióta a kunyhó szaga és az a kis tűz fény vette körül. Knecht tétován kérdezte: Nem kereshetném meg én azt a gyökeret? Ha leírnád nekem…

Turu összehúzta szemét. Ezt sok kisfiú szeretné tudni – mondta, de hangja nem volt rosszindulatú, csak kissé gúnyos. – Még rá érsz. Talán ősszel.”

NőiŐsErő2020 - Esőcsináló 3. - AZ ESŐCSINÁLÓ

Hermann Hesse: Üveggyöngyjátékának egyik „ÉLETRAJZA” az ESŐCSINÁLÓ.

Olyan életrajz, mely egy tetszőlegesen választott korba és térbe helyez egy szereplőt. Ebben az esetben az Üveggyöngyjáték főszereplőjét, Joseph Knechtet, magát.

Amikor a gyakorlatban dolgoztam a történettel félidőtájt egy összefoglalóban írtam le, milyen is ez a kor és tér:

ÖSSZEFOGLALÓ FÉLIDŐTÁJT

Egy falu, amely egyfajta ősközösség.

A falu matriarchátusban él. 

Ősanya legfőbb feje a falunak. Ő felelős a falu sorsáért. Utódlása is leányágon történik.

Az Ősanya lánya példamesékben tanítja falut. 

Az időjárásért,  a természet-, a falu rendjéért, az egészségéért az Esőcsináló a felelős, aki férfi. Az ő utódlása mester és tanítvány viszonylatában történik.

Afféle táltos, sámán, alkimista, gyógyító ő.

A történet főszereplője Knecht, aki Turu, az Esőcsináló tanítványa lesz és lányát Adát veszi feleségül. Turu halála után Knecht lesz az új Esőcsináló. Az Esőcsináló a megérzéseire hagyatkozva végzi munkáját. Mindent a faluért tesz.

A történet kitér, minden szereplő hozzáállására, feladatára, felelősségére, áldozatvállalására is.

Az egész történetet 10 közel egyforma hosszúságú fejezetre bontottam, egy-egy megfelelő idézetet kiemelve az adott részből és KULCSSZAVAKAT-KULCSGONDOLATOKAT szemeztem ki belőlük.   

Minden fejezetrészt két különböző szemszögből közelítettem, más-más irodalmi és képzőművészeti alkotásokkal, zenékkel és tudományos ismeretterjesztő szakirodalommal, segítve az asszociációt a magunk élethelyzeteihez közelítve.

Használtam segédletként, a JI-KINGET, A BELSŐ GYERMEK KÁRTYÁT, A SYMBOLON KÁRTYÁT, A TRANSZFORMÁCIÓ JÁTÉKOT is. 

Már néhány évvel ezelőtt dolgoztam egy csoportban ezzel a történettel. 

De mára beláttam, hogy az akkori eszközeim elavultak.  Beláttam azt is, hogy a világ gyorsabb és még rugalmasabbnak kell lennem, ha a felfedezéseimet meg szeretném osztani másokkal. Sőt a csoport tagjaira, személyesen mindenkire, külön oda kell figyeljek. Milyen belső vívódásaik vannak, amelyek megoldásait talán pont ezek a Madalárda-beli együttlétek hozzák el. Néhány, nagyon mélyben meghúzódó probléma, egy-egy szimbólum megrajzolásával, vagy egy gondolat kimondásával oldódik meg. 

A saját tapasztalataim szerint egy nagyon jól működő technika ez.

Mostani, kísérletinek tekintett tanfolyamom november eleje óta töretlenül tart és egészen friss információkkal is dolgozik. Kezdetben egy kedves barátnőmmel és a kisebbik fiammal indultunk el az önmegismerés ezen útján. Mára 5-6-an üljük körbe az asztalt, egy ideális, alkotó, együtt gondolkodó és rezgő baráti KÖRként.

Nyitva tartom a lehetőséget, hogy bárki társuljon hozzánk. Úgy gondolom, hogy egy-egy téma önmagában is megállja helyét. Egy új jelentkező frissességet hozhat körünkbe. Az életben is így történik, hogy a „messziről jött ember” mást is megláthat, mint aki már régóta a kör része.

Mindenkinek lehetősége van arra, hogy elmondja, ha nem jól működik a csoportban valami. Csak akkor tudok változtatni az eszközeimen, vagy a hozzáállásomon.

Napra késznek kell lennem, mert ilyen időket élünk. Ami működött tegnap, mára elavul, ezt a saját bőrömön tapasztalom.

A következő fejezetekben egy-egy alkalom menetrendjét, eszközeit és végeredményét fogom bemutatni. 

Miután magam is aktív résztvevő vagyok, nem csak a téma felvezetője, elsősorban a magam mandala-meséivel illusztrálom az egyes alkalmakon elvégzett munka eredményét.

Társaim ebben a „komoly játékban” egy-egy nekik kedves témakörhöz készült rajzát és hozzájuk írt gondolatait is idemásolom. Ezzel szemléltetve, hogy másnál hogyan működik ez a fajta belső munka, amit ilyen alkalmakkor végzünk (természetesen az ő hozzájárulásukkal).

A tanfolyam második felétől kezdve a Symbolon kártyák segítségét is igénybe vettem, oly módon, hogy az együttléteink elején az adott kulcstémához mindenki külön húz véletlenszerűen egy asztrológiai házat a 12 közül és egy Symbolon kártyát.

Ezek tartalmát leírjuk tényszerűen. Mit jelent az adott asztrológiai ház és mit látunk a kártyán. Majd meghatározzunk, hogy mivel-kivel tudjuk azonosítani magunkat a kártyáról. (Volt, hogy a Belső gyermek kártyák, vagy a JI-KING volt a megfelelőbb eszköz.)

Fejezetek első megközelítésekor felolvasom a megfelelő történetrészt és utána még plusz információkat adok a KULCSTÉMÁKRÓL röviden. Majd egy kérdőívet töltünk ki, amely segít elhelyezni önmagunkat abba térbe, amely létrejön a történet illetve a kulcstéma körbejárása után. Majd egy 15 perces lazítás, zenére vagy meditáció és utána alkotás.

Az alkotás 30-40 perc. 

Utána egymást megszólítva, megosztjuk a gondolatainkat a meditációról és az elkészült képekről. Mindenki annyit mond el, amennyit úgy érez, hogy el kell mondjon. Semmi sem kötelező. 

A csoport minden tagja nagyon egy húron pendül mára és nagyon érzékeny egymás problémájára is. Mindenkiben megvan a törekvés, hogy ezzel a megközelítéssel is megoldja életének egy régen elásott, elfeledett részét, ami lehetséges, hogy tán ebben a pillanatban a legfontosabb.

A saját tapasztalataim mindenképpen azt mutatják, hogy ez a módszer olyan rétegeit mutatta meg a személyiségemnek a magam számára is, amelyekről a közelmúltig fogalmam sem volt. Ez ösztökélt, hogy másoknak is megmutassam, hogyan is működik, ha hajlandók hetente 2-3 órát szisztematikusan foglalkozni önmagukkal.

Ez a heti 2-3 óra a legjobb reményeim szerint, majd napi 2-3 órát fog jelenteni mindegyikünknek. Hiszen a Tízparancsolat egyik parancsolata is ezt sugallja. „Szenteld meg a hetedik napot!”. Életed egy heted részét töltsd önmagad és Isten közötti kapcsolatod ápolására! – a számomra ennek a parancsolatnak az üzenete. Ami azt jelenti, hogy napi 3-4 órát kellene így eltöltenünk aktív kapcsolatfelvételben Istennel, melynek egyik eszköze ez a fajta alkotó-teremtő közösség.

 

Íme tehát egyfajta lehetséges kapcsolatfelvétel Istennel 12 fejezetre illetve 24 hétre bontva:

A FEJEZETEK, AZ IDÉZETEKKEL ÉS KULCSGONDOLATOKKAL

1. A MANDALÁRÓL ÉS AZ IGAZGYÖNHALÁSZATRÓL. ISMERKEDÉS A TÉMÁVAL ÉS EGYMÁSSAL.  ELVÁRÁSAINK MAGUNKTÓL. MIT SZERETNÉK ELÉRNI A 12. ALKALOM VÉGÉRE?

KI VAGYOK ÉN? – ÉLETRAJZ – „FIGYELMEM ÖNÉLERAJZA” (PILINSZKY)

A MUNKASZERZŐDÉS, IGAZGYÖNYHALÁSZ ESKÜ, HITVALLÁS

AZ IGAZGYÖNGY-HALÁSZHAJÓNK MEGÉPÍTÉSE ÉS NÉVADÁSA

2. „Az Ősanya szájából esténként a Tudás forrása folyt, fehér haja alatt a törzse kincsét őrizte, lágyan barázdált öreg homloka alatt az emlékek és a település szelleme lakozott.”

AZ ŐSANYA 

A TALIZMÁN

3. „A néma, rejtélyes Természet meg az ő magányos, szorongó fiúkeblében lélegző lélek közt teljes volt a rokonság, mindazzal a feszültséggel, félelemmel, kíváncsisággal és hódító vággyal együtt, amire csak képes az emberi lélek.”

A TANÍTVÁNY

A MESTER

4. „Az összefüggések óriási hálójában kell lennie egy középpontnak, ahonnét kiindulva tudni lehet mindent, előrelátni kiolvasni minden múltat és minden jövendőt. „

A KÖZÉPPONT

A LANBIRINTUS 

A BELSŐ GYERMEK

5. „A monda szerint, ha makacs szárazság vagy végeérhetetlen esőzés idején minden más eszköz csődöt mondott, és a szellemekre semmilyen rábeszéléssel, esdekléssel vagy fenyegetéssel sem lehetett hatni, volt egy utolsó tévedhetetlen eszköz, amelyet az anyák és nagyanyák idejében még gyakran alkalmaztak: a közösség magát az Esőcsinálót áldozta fel.”

LEGFŐBB ÉLETCÉLOK

FONTONTOS ÉS NEM FONTOS DOLGOK 

ÁLDOZAT - ÁLDÁS

6. „Az időjárást – vele együtt rezdülve – önmagába sűrítette, s oly módon hordozta magában, hogy képes volt parancsolni a felhőknek és szeleknek. Persze, nem önkényesen és tetszése szerint, hanem ennek az összetartozásnak és kötődésnek a segítéségével, amely teljesen feloldotta a különbséget közte és a világ, a belső és a külső világ között.”

A HARMÓNIA

ÖSSZEFÜGGÉSEK

REND ÉS A KÁOSZ

TISZTA UDVAR, RENDES HÁZ

7. „Elsősorban is valaki akart lenni, szerepet játszani és hatni másokra. A tehetséges, de nem elhívatott ember hiúsága volt benne. Arra törekedett, hogy másoknak tetsszen, kérkedett kortársai közt első ismeretivel és művészetével, de ez még mindig lehetett volna gyermekes, s talán javulhatott volna. Ö azonban nem csak tetszésre törekedett, hanem hatalomra és fölényre mások felett.”

ILLÚZIÓK ÉS CSALÓDÁS 

LÁTSZAT ÉS VALÓSÁG

FÉNY ÉS ÁRNYÉK

 

8. „ A tanítónak nem a tanítványt kell szolgálnia, hanem mindkettőjüknek a szellemet.” Egy bár ragyogni igen, de szolgálni nem képes tanuló előmenetelének bármiféle segítése alapjában véve a szolgálat megkárosítását jelenti, a szellem valamilyen elárulását.”

A VERSENY

A SZOLGÁLAT

9. „Mintha Világősz hervadt levélként tépne le a Világfáról minden csillagot, és hangtalanul űzné tova a Semmibe”.   „Vannak gyakorlatok melyben sok titkos hatalom hatása érvényesül, legerősebb vigasz benne az egyöntetűség, amely megkettőzi a közösségi érzést, s legtévedhetetlenebb orvosság a mérték és a rend, a ritmus és a zene.”

A KATASZTRÓFA

A MENTÉS

10. „Hitt az alvás, főleg a fiatalkori álom jó szellemében, azután meg, ha emlékezete nem csal, tulajdonképpen már abban a pillanatban, amikor az égi jelek megkezdődtek, nem annyira egy mindnyájukat fenyegető életveszélyre gondolt, inkább egy előjelre, a jövőben jelentkező szerencsétlenségre, mégpedig olyan bajra, amely senkit sem érint közelebbről, mint őt magát az esőcsinálót.”

AZ ELŐÉRZET ÉS AZ ÁLMOK ÜZENETE

AZ ÁRULÁS

11. „Esőcsinálótok voltam, és sok-sok éven át olyan jól végeztem a dolgomat, ahogyan csak tudtam. Most démonok ellenem fordultak, semmi sem sikerül már nekem. Ezért ajánlottam fel magamat áldozatul. Ez megbékíti a démonokat. A fiam lesz az új Esőcsinálótok.”

KÉSZEN AZ ÁLDOZATRA

ELŐTTEM AZ UTÓDOM

12. AZ IGAZGYÖNGYSZEMEK FELFŰZÉSE GÖMBHÁLÓVÁ.

IGAZGYÖNGYGÖMBHÁLÓ- MESÉNK ÖSSZEFOGLALÁSA.

NőiŐserő 2020 - Esőcsináló 2. - AZ ÜVEGGYÖNGYJÁTÉK

Hesse legjobb regénye Az Üveggyöngyjáték, mégis sokkal többen ismerik A pusztai farkast, vagy éppen a Sziddhártát. Utóbbi áll talán közelebb ehhez a regényhez, melyért 1946-ban Nobel-díjat kapott a szerző. Sziddhárta története ugyanis egy Buddha-történet, és éppen arról szól, hogy hogyan válhat valaki mesterré, és hogyan válhat valaki képessé arra, hogy másokat tanítson. És persze ott az állandó kérdés: vajon lehetséges-e egyáltalán tanítani, vagy a tanulás mindig több, komplexebb, mint amit a tanár eltervezett.

 

Az Üveggyöngyjáték történetének színhelye Kasztália, egy kitalált ország, ahol a sosem hallott, sosem látott játékot generációk sokasága fejlesztette tökéletessé. Ez egyszerre zene, egyszerre képzőművészet, szellemi és testi tevékenység, alkotás és ugyanakkor szinte irodalom. Hiszen kifejezőbb, mint akár egy vers, akár egy regény - mégis megfoghatatlan. Hesse mindezzel olyan hatást ér el, mintha csak a Jedi rendet írná le, éppenséggel az sem lehetetlen, hogy regénye a későbbi Jedi-történetek alapjául szolgált. Szóval Kaszátliában székel az a rend (egyszerre titkos és egyszerre nyilvános - hiszen a lényeget úgysem lehet ellesni), mely legfőbb céljának az Üveggyöngyjáték művelését és fejlesztését tartja. Természetesen ez a történet sem folytatódhat másként, mint hogy megszületik az az ember, aki minden korábbi játékosnál többet tud.

Josef Knecht a regény hőse tehát, a Magister Ludi, a mester, aki olyan tökéletességgel játszik, hogy akaratlanul is megreformálja a játékot. Persze nem ez jelenti aztán a problémát, hanem az, hogy ráébred: játéka hiába tökéletes, hogyha a tisztsége megóvja őt attól, hogy átadhassa tudását másoknak. Az ő feladata nem is a tanítás lenne, hanem a puszta játék - a kérdés az, hogy van-e értelme annak a játéknak, ami vele együtt fog majd elpusztulni. Hiszen ez az a rémkép, amit a Magister Ludi előre lát. A bonyolult, hierarchikus rendszerben elveszik kezdeményező ereje, és ekkor úgy dönt, hogy tanítani fog. Ezt viszont nem könyvek írásával, vagy akár egyetemi előadásokkal fogja megtenni, hanem elmegy egy elemi iskolába, és a gyökereknél kezdi. 

Ebben a gesztusban sok értelmező Hesse azon szándékát látja, hogy a valóságtól elszakadó európai értelmiséget intse meg. Csakhogy ez nemcsak fellengzős célkitűzés lenne Hesse részéről, hanem egyben a legnagyobb létező közhely is. Sokkal jobb értelmezéshez juthatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy Knecht magatartása egyben az alázat példája is. Kicsiket tanítva ugyanis a Mesternek többé nem arra tudásra van szüksége, amelyet megszerzett, hanem arra a sokkal elemibb képességre, ami vagy megvan az emberben, vagy nincs, de tanulni nem lehet. Az embert annál könnyebb oktatni, minél idősebb. A gyerekeket azonban nem lehet oktatni. Vagy idomítani lehet őket, ahogy a rossz nevelők teszik, vagy segíteni lehet nekik, hogy felfedezzék a világot és saját képességeiket. Ez utóbbi viszont nagy alázatot, nyitottságot, és hatalmas erőt követel. Uralkodni ugyanis mindig könnyebb, mint így tanítani. És Knecht úgy dönt, hogy van ereje ahhoz, hogy ilyen tanító legyen. 

A könyv szerkezete szinte olyan összetett, mint a Szentírás, vagyis a Biblia, melyet nyilván példaképnek tekint. Hesse könyve úgy kezdődik, mint egy ismeretterjesztő kézikönyv - csakhogy a játék, melyet az első hatvan oldalon bemutat, valójában nem létezik. Bár nem lehetetlen, hogy létezhetne. Mindenesetre a könyv egy része kalandregény (legenda), más része esszé, megint másik része szentírás-parafrázis. Sőt, a regényben megtaláljuk Josef Knecht hátrahagyott írásait is, melyek egyrészt a Játékkal foglalkoznak, másrészt viszont teli vannak a keresztény középkorra tett utalásokkal. Nehéz olvasmányok, éppenséggel versnek talán nem is annyira jók - a regény részeként azonban nem a lírát keressük bennük, hanem az értelmezési lehetőségeket. Ugyanakkor a regény elkötelezett a keleti szemlélődő életformának is, ahogy arra az alcím is utal: A Napkelet utazóinak. Ez egy olyan regény, melynek az első ötven oldalát nehéz talán elolvasni, de utána sajnálni fogja az olvasó, hogy nem hosszabb legalább száz oldallal.”

Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték

Tericum kiadó, 1998

Egy éve mikor újra elolvastam az Üveggyöngyjátékot, egy újabb részlete mutatta meg nekem ennek a műnek a nagyszerűségét.

Akkor a párommal is megosztottam ezt a felfedezésemet.

Íme az akkori párbeszédünk:

„Yvette"

Nagyon érdekes szellemi játékra akadtam az Üveggyöngyjáték olvasása kapcsán.

A szabadság napjaira, éveire a Kasztáliában tanuló diákoknak az volt a feladata, hogy rendre ÉLETRAJZOT kellett írni: egy úgynevezett életírást, azaz egy kitalált s tetszés szerinti korba helyezett önéletrajzot. A tanuló feladata az volt, hogy valamely régebbi kor környezetébe és kultúrájába, annak szellemi égöve alá képzelje vissza magát, abban kitaláljon egy neki megfelelő létformát.  " Ebben a szabad játékos formában az ősi ázsiai újjászületés- és lélekvándorláshit maradéka élt tovább - minden tanár és diák jól ismerte azt az elképzelést, hogy mostani létét korábbiak előzhették meg más testben, más korokban, más feltételek között Szigorú értelemben véve ez persze nem volt hit, még kevésbé valamiféle tan. Gyakorlat volt, a képzelőerő játéka, hogy megváltozott helyzetekben és környezetben képzelhessék el Énjüket. ...óvatos behatolást gyakoroltak letűnt kultúrákba, korokba országokba. Megtanulták, hogy álarcként, egy entelecheia mulandó öltözeteként szemléljék saját személyiségüket. "

Akár ki is lehetne próbálni. De nemcsak történelmi korokba helyeződve, hanem egy képzőművészeti alkotás terébe helyezkedve is. Hiszen nem véletlenül szólít meg bennünket egy-egy kép.

Nagyon izgalmas kaland lehet ez is.

"VassPista"

Nagyon felkeltetted az érdeklődésemet a könyv iránt. Én is újra el fogom olvasni.

"Yvette"

Olvasd el Hesse életrajzát. Nagyon érdekes és ez alapján az életműve is érdekes.

"VassPista"

Nem volt könnyű élete sem szakmailag, sem pedig családilag.

Vonzódott a művésznőkhöz; mindegyik felesége ebbe a körbe tartozott.

Vonzódott a spiritualitáshoz, amit a családi körülményei is részben indokolnak.

"Yvette"

Látod egy ilyen nehéz életútból milyen zseniális művek lettek.

Ha csak a fő műveit nézed.

Sziddharta, Pusztai farkas, Üveggyöngyjáték, Napkeleti utazás, Narziss és Goldmund. Gertúd.

Demian.

Mind ezeknek a bizonyos "Önéletrajzoknak" az egyike.

Mindegyikben ott van ő személyesen is, valamelyik szereplőjének a bőrében.

És ettől élő és hiteles Hesse. Nemcsak fikciók és "lehetett volna"-k hanem megtörtént események, amikből nagyon sokat tudunk tanulni. Mert valami hasonlók történtek/történnek velünk is mint Hesse hőseivel.

A Demiánban sokszor gondoltam Ákosunkra pl.

De Narcis és Goldmund, mint a barátságról szóló legszebb írások egyike.

Szerintem újra kell olvasni ezeket a könyveket, tudatosabban mint régen.

Régen az ember mint, afféle regényt olvasta, pedig ezeknek mind szakrális, pszichológiai tartalmai vannak. És tényleg egyik-másik szereplő korban és időben átmegy egy másik regénybe, mint mellékszereplő. Az egész életművét egy Egységként látom. Amit külön oldalakról lehet olvasni egy-egy könyvében.

Látszik az indiai indíttatás, a buddhista egységszemlélet. 

Most, hogy újra olvasom a könyvét, olyan érzésem van, mintha az ő szemével olvasnám. 

Mintha Hesse lennénk magam is. Annyira benne élek abban az atmoszférában amit, ő hozott létre ebben a könyvében is.”

Tehát egyik ilyen ÉLETRAJZ, maga AZ ESŐCSINÁLÓ életrajza az Üveggyöngyjátékból. 

Ezt szemeltem ki a MANDALÁRDÁMBAN feldolgozandó első történetnek, melyet 24 hét alatt szerettem volna feldolgozni az általam megtalált KULCSGONDOLATOK mentén. 

A gyakorlatban ez aztán hosszabb időt vett igénybe. 

De erről majd a gyakorlatok leírása kapcsán szeretnék szót ejteni.

NőiŐsErő2020 - Esőcsináló 1. MIÉRT ÉPPEN HERMANN HESSE?

A betegségek, melyek úgy kiütöttek 48 éves koromra, hogy ki kelni sem nagyon tudtam az ágyból, az olvasás örömét hozták meg számomra.

Akkortájt jelentek meg egy teljesen új sorozatban Hermann Hesse művei.

Faltam őket. 

Kivéve azt a kettőt, amelyek őt nagyon híressé tették, a Sziddhártát és az Üveggyöngyjátékot.

Már mindenki a környezetemben kiolvasta és szuperlatívuszokban beszélt róluk. De nekem valahogy nem ment. Akárhányszor nekiveselkedtem 10 oldalnál egyikben sem jutottam tovább.

Aztán egyszer elolvastam a Hesse életrajzát az Üveggyöngyjáték végén.

Nagyon megérintett, amit ott olvastam. 

Rájöttem, hogy szinte minden könyvének összetett személyiségű szereplője ő maga  volt, az  életrajz alapján. 

A benne zajló lelki és szellemi folyamatok sokasága jungiánus szemléletben megtestesítve jelent meg írásainak bármely szereplőjeként.

Nem csoda az összefüggés Jung és Hesse között, hiszen Junghoz illetve Jung tanítványához , J. B. Langhoz is fordult segítségért lelki válságaiban.

Valószínű jungiánus elemzések kapcsán lett teljesen élővé Demian, Narziss és Goldmund, Knulp, Gertud, Turu, Knecht és a többiek.

Az életrajzának fontos állomásai:

HERMANN HESSE

1877. július 2-án született Calw városában.

Édesapja Johannes Hesse észt származású orosz állampolgár.

Édesanyja Maria Gundert, francia származású.

Család nagyon vallásos.

A szülők több évet töltenek Indiában misszionáriusként.

Anyai nagypapa neves orientalista, India-kutató volt. Ő gyakorolt nagy hatást Hermann Hessére.

Iskolás éveiben túlságosan élénknek tartják nevelői.

Szigorú iskolákba küldik. Ahonnan ki is csapják.

Majd Bad Bollba küldik egy ördögűző atya mellé, itt öngyilkosságot kísérel meg. Ezért Stettenbe kerül elmegyógyintézetbe, ami nagyon megrázza.

Pfisterer atya nyújt neki menedéket Baselben. Majd újra visszakerül a szülői házba és a gimnáziumba, mely mellett egy óragyárban segédként dolgozik.

Mellette a Nagypapa könyvtárában műveli magát.

Segédkönyvtáros lesz.

Megjelenik első verses kötete: Romantikus dalok, Egy éjfél utáni óra

Rilke méltatja: A szavak olyanok, mint a fém: nehezek, súlyuk van”

Könyvesboltokban, antikváriumokban dolgozik.

Költemények címmel újabb verseskötet, melyet édesanyjának ajánl.

Két életrajzot ír: Peter Camenzind és Assisi Szent Ferenc

Megnősül: Maria Bernoullit, egy zongoraművésznőt vesz el.

Vidékre Baden mellé költöznek: 3 fia születik

Több folyóirat munkatársa.

Új könyvei: Kerék alatt, Innenső oldalon, Szomszédok, Gertrud, Vargabetűk

Indiába utazik. Jegyzetek Indiáról, Rosshalde

Világháború: erkölcsi krízis. Új alapokra helyezi gondolkodását.

Knulp, A magány zenéje.

Új elbeszélői módban kezd el írni. Eszmei mondanivaló fontosabb, mint az esztétika.

Apja meghal, fia súlyos beteg, felesége elmegyógyintézetben. Ő is idegösszeomlás határán. Jung tanítványa J. B. Lang kezeli.

A pszichoanalizis hatása a Demiánban érezteti hatását.

Montagnolában él feleségétől külön. Barátai támogatják anyagilag.

Mesék című írása megjelenik. Álnéven írja meg Zarathustra visszatérése. Egy szó a német ifjúsághozt.

Könyvei: Klingsors utolsó nyara, Vándorlás, Tekintet a káoszra

Wihem Gundert, a neves orientalistát meglátogatja és neki ajánlja Sziddhárta könyvének második felét.

Jughoz jár analizisre és megjelenik a Sziddharta

Meglátogatja őt T. S. Eliot. 

A Nőszövetség Békekongeresszusán találkozik Romain Rollanddal, Bertrand Russell-lel.

Elválik feleségétől.

Újra házasságot köt: Ruth Wennger énekesnővel. Felesége tüdőbajos lesz. Németországban Találkozik Thomas Mannal

Reumás lesz.

Mozart Varázsfuvola és Don Giovanni  bemutatóján részt vesz.

Pusztai farkas hat hét alatt készül el.

Válság. Naplórészlet verseskötetek.

Válás.

Könyv: Utazás Nürmbergbe

Megjelenik a Pusztai farkas

Narziss és Goldmund

Harmadszor is megnősül: Ninon Dolbin, művészettörténetet tanul.

1932: Megjelenik a  NAPKELETI UTAZÁS.

Elkezdi az ÜVEGGYÖNGYJÁTÉKOT.

Tevékenykedik a német emigránsok érdekében.

Könyv: Az élet fája verseskötet

Svájci írószövetségbe belép

Részletekben megjelenik az ÜVEGGYÖNGYJÁTÉK (AZ ESŐCSINÁLÓ, Bevezető)

Testvére Hans, öngyilkos lesz.

Megjelenik az Üveggyöngyjáték következő rész (A gyóntatóatya)

Verses kötet: Új költemények, A fiatal Josef Knecht versei, Emléklapok

Üveggyöngyjáték következő rész Az elhivatottság, Waldzell, Tanulóévek, a Küldetés

1946 Hessének ajánlják a Goethe-díjat. Majd Nobel-díjat kap.

Könyvek: Késői próza, Levelek, 

1956: Megalapítják a Hermann Hesse-díjat

Összegyűjtött írások, Lépcsőfokok

1962. augusztus 9-én hal meg Montagnolában.

Nyitott MŰ | TEREM az ISTEN | NŐ kiállításon

Egy hatalmas festővászon a Hopp Múzeum falának támasztva és egy csésze finom indiai tea fogadta a sajtó képviselőit június 19-én az Anrássy út 103-ban.

A hatalmas vászon felső harmadában már istennők hajkoronája közt megbúvó szimbólumok tűntek elő, melyet a művész, Abhisék Szingh kora reggel óta festett.

Néhány napja azon gondolkodom, hogy a nyár folyamán milyen témákba is szeretném beleásni magam. Az egyik az "Isten női arca" lenne például. Már el is kezdtem a Teremtés Könyvéből kiírogatni a női attribútumokat.., amikor is kaptam egy meghívót a Hopp Múzeumtól az ISTEN | NŐ kiállításra és azon beül Abhisék Szingh Nyitott MŰ | TERMÉBE - a múzeum kertjébe.

Ez már megint nem véletlen, hanem "vélet"! - szoktuk mondani ilyenkor a családban.

Abhishék Szingh (1982 júliusában született) indiai képzőművész, grafikus-regényíró, aki a mítoszok és az ősi filozófiák olyan egyedi értelmezésére törekszik, amelyek környezetvédelmi témákat, az egyetemes identitást és a spirituális egységet is érintik.

Abhishék Gwalior-ban született, és az India Nemzeti Design Intézetében animációs és filmtervezést tanult. Írója és illusztrátora a Krsna képregénynek – az Image képregényeknek ő az első indiai származású alkotója az észak-amerikai képregények történetében. A képregényeiben, az animációiban és a virtuális valóság filmjeiben az eredeti futurisztikus mesék és az indiai mitológiai történetek újragondolása jelenik meg. (wikipedia)

A családias hangulatú beszélgetésben, a kertben felállított képek közt sétálgatva megtudtuk, hogy Abhishék Szingh kötődése igen erős a női istenségekhez. Ahogy mondta: őt igazi erős nők nevelték, akik hősök, vagyis inkább hősnők az ő szemében. Szerinte ez nem csak az istennő ábrázolásokban jelenhet meg, hanem az Indiában, de a világban máshol is oly' népszerű képregényekben is például szolgálhat.

A kerti séta alatt hallottunk és láthattunk festményt Káliról, aki csak nyugati köztudatban olyan félelmetes és Shiváról, aki teremt, megtart és elpusztít, hogy újra teremthessen...

Ez utóbbi festmény úgy készült, hogy a művész mellette is aludt, de nem csak az inspráció miatt... A kis méretű otthonában a 4 méter széles kép mellett már nem fért volna el másként...- mesélte mosolyogva.

Majd egy vad tigrist megszelídítve, a haragját is kordában tartani tudó istennő képével zárult a tárlatvezetés.


Következtetésként arra jutottunk, hogy a világ is sokkal jobb lenne, ha ez a fajta női energia tartaná kordában az indulatokat.

Majd visszatérve a főbejáratnál most készülő képhez megtudtuk, hogy improvizatív módon - termékeny női mivoltában -, a magyar mitológia Életfáját is felfedezhetjük.


Mennyire befogadó ez a hindu mitológia! 

Ahol megjelenik, ott beleépül az ottani mesék- és akár a XXI. század képi világa is. Hiszen a mai ember ezeket a szimbólumokat és képi nyelvet érti meg.

ISTEN|NŐ. A Déví-kultusz és a hagyományos női szerepek Indiában

“A kiállítás kiemelt célja, hogy a hindú Istennő különböző megjelenési formáit az általuk betöltött női szerepek szerint mutassa be. Miközben az Istennő szépségként, feleségként, anyaként és harcosként jelenik meg, a kiállítás arra a kérdésre keresi a választ, hogy ezek az idealizált női szerepek hogyan valósulnak meg a földi társadalomban. A kiállított tárgyak széles skálán mozognak a klasszikus művészet plasztikus alkotásaitól a kortárs képregényig, ezzel is kiemelve a régi és új hindú művészet állandó témáit és formavilágát. A bemutatásra kerülő tárgyak túlnyomó része a Hopp Múzeum indiai gyűjteményének anyagából került ki, ehhez csatlakoznak a kortárs képzőművész, Abhisék Szingh egyedi vizualitást tükröző munkái, melyek középpontjában szintén az Istennő figurája áll. A kiállítás külön érdekessége, hogy évtizedek óta ez a Hopp Múzeum első hindú művészetet bemutató kiállítása, és hogy a legősibb korok vallásos kultuszait, valamint a legújabb korok társadalmi berendezkedését, nőképét egyaránt vizsgálata tárgyává teszi.”

A kiállítás megtekinthető: 2018. május 11. – 2019. január 6.

Kurátor: Válóczi Róbert indológus

Nyitott MŰ | TEREM: 2018. június 18-tól Abhishék Szingh a Hopp Múzeum kertjében

Az ISTEN | NŐ kiállításban több alkotásával is jeleskedő nemzetközi hírű kortárs festő és képregényrajzoló, Abhishék Szingh a Hopp Múzeum felkérésére és az ICCR (Indian Council for Cultural Relations) támogatásának köszönhetően idén júniusban végre Magyarországra is ellátogat. Egyhetes itt-tartózkodása folyamán a Hopp Múzeum – a nagyközönség előtt is nyitva álló – kertjében dolgozik majd, ahol jelenleg több művének reprodukciója látható.

Az elkészülő művet később az ISTEN | NŐ kiállításban fogják elhelyezni.


Fotóalbum a sajtótájékoztatóról

A TEREMTÉS NŐI OLDALA

Női attribútumok:
Föld, üres, sötétség, mélység, vizek, éjszaka, este, tenger, Hold, eső, pára, nedves

Férfi attribútumok:
világosság, nappal, reggel, magasság, szilárd boltozat, válaszfalak, száraz, Nap, ég,


Ter 1
Ter 1.1
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.
Ter 1.2
A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Ter 1.3
Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett.
Ter 1.4
Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
Ter 1.5
A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.
Ter 1.6
Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett.
Ter 1.7
Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket.
Ter 1.8
Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap.
Ter 1.9
Isten ismét szólt: "Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt.
Ter 1.10
Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.11
Akkor megint szólt Isten: "Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett.
Ter 1.12
A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.13
Este lett és reggel: a harmadik nap.
Ter 1.14
Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától.
Ter 1.15
Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett.
Ter 1.16
Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is.
Ter 1.17
Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött,
Ter 1.18
s válasszák el a világosságot meg a sötétséget.
Ter 1.19
Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.
Ter 1.20
Isten szólt: "A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak". Úgy is történt.
Ter 1.21
Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.22
Isten megáldotta őket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön."
Ter 1.23
Este lett és reggel: az ötödik nap.
Ter 1.24
Aztán szólt Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt.
Ter 1.25
Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.26
Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."
Ter 1.27
Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.
Ter 1.28
Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog."
Ter 1.29
Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.
Ter 1.30
A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt.
Ter 1.31
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
Ter 2
Ter 2.1
Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt.
Ter 2.2
Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.
Ter 2.3
Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.
Ter 2.4a
Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.
Ter 2.4b
Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,
Ter 2.5
még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje.
Ter 2.6
Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét.
Ter 2.7
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.